2010. április 19., hétfő

Itthon is van már!


A nemzetközi CSR irodalmat olvasgatva, hamar szembetalálkozunk a jelentésekről szóló pl. KPMG által fémjelzett kutatásokkal. Jelentem, már van hazai is, azaz elérhető a KPMG által készített "Felelősségvállalás és fenntarthatóság a magyarországi nagyvállalatoknál" kutatás, amelyet a 2008-2009-es vállalati jelentések alapján készítettek.

A kutatást olvasgatva, több olyan gondolatom, ami már korábban megfogalmazódott, és több olyan is, ami még csak érlelődött, megerősödött, de felmerült bennem néhány további kérdés is.

 
A teljesség igénye nélkül most ezekből szemezgetek, hátha olvasóm is talál közötte érdekeset, esetleg megfogalmazódik benne vélemény (amit szívesen olvasnék a megjegyzések között).


Mintacégek a mintában?

A minta alapját a száz legnagyobb magyar cég adja, a Figyelő TOP200 listája alapján, egyrészt az árbevétel alapján (85 cég), másrészt pénzügyi szolgáltatók esetében mérlegfőösszeg és díjbevétel alapján. Mivel relatíve jól ismerem
az itthon jelentést kiadó vállalatokat, a kutatás olvasásának ezen pontján gyors lapozásba kezdtem, keresvén a mintába bekerült cégek listáját. Sajnos nem találtam, pedig ez sokat segített volna az értékelések könnyebb értelmezésében. Sajnos a polcomon sem találtam a listát (pedig tisztán emlékszem, hogy annak idején, amikor megjelent, beszereztem egyet), így a net felé fordultam, és megrendeltem cd verzióban. Minap, amikor még mindig nem érkezett meg, telefonomra elmondták, hogy 3-4 hét a szállítási idő... Hát annyit már nem akarok várni, így kénytelen leszek tippjeimre támaszkodni :-).

A 100 vállalat (N100) közül 33 számol be valamilyen jelentés keretében CSR tevékenységéről, ez jól elmarad a világszinten legnagyobb 250 vállalatnál (G250) talált 80%-tól. Felmerült bennem, hogy ha nálunk néznénk nagyobb mintát, akkor javulna-e a helyzet, vagy hol érnénk el azt az optimumot, hogy a mintába bekerüljön mind az 56 hazai vállalat, amelyik adott ki jelentést itthon 2009-ben :-) (ha megérkezik végre a TOP200 cd, megnézem, mire lenne elég az N200-as minta). És vajon egy-egy iparág legnagyobbjai miért nem érzik úgy, hogy kell jelentést készíteniük, kisebb, a 100-as listából kimaradt társaik pedig esetleg igen?


Érdekes megnézni az iparágankénti megoszlásokat (kattintásra megjelenik nagyban). Ha a kis minta miatt kicsit megtévesztő százalékokat nézzük csak, akkor a legjobban az olaj- és gázipar teljesít, mert ott 100% a jelentést kiadó vállalatok aránya. Lista nélkül is tudjuk, hogy ebben a mintában egy vállalat van csak, a MOL, akik igen nagy gyakorlatot tudhatnak magukénak a téren, de versenyben nem állnak senkivel az iparágban. Hasonlóan megtévesztő az élelmiszeriparra vonatkozó 67% (3-ból 2). Ennél minden szempontból jobb eredményt mutatnak a közüzemi szolgáltatók, ahol a 11 mintába került cég közül 7 (64%) számol be valamilyen jelentésben (ez lehet az éves jelentés is) CSR tevékenységéről, vagy a feltehetően a válság hatására is előretörő pénzügyi szolgáltatók, ahol 15 szervezet közül 10 (67%), és ebből 8 önálló CSR jelentéssel is rendelkezik! Ez már kezd valóban jó jel lenni. A telekommunikáció és média iparágban a kutatás szerint a vállalatok 75%-a (4-ből 3) önálló CSR jelentéssel rendelkezik, egyértelműen a 3 nagy mobilszolgáltató (Pannon, Telekom, Vodafone) révén.


Motiváció vs. elért eredmények


Izgalmas eredményeket hozott a jelentéskészítés motivációjának vizsgálata, amit a jelentések tartalma alapján határoztak meg a kutatók. Ennek módszertani hátteréről szívesen olvastam volna részleteket, mert nem lehetett könnyű, főként, hogy tapasztalataim szerint a vállalatok nagy része nem tudja megfogalmazni magának, hogy miért készít jelentést (kivéve, hogy más is csinál ezért nekünk is kell - vagy ez egyenlő a márkaépítéssel?). És tényleg a megítélés és márkaépítés végzett az élen (27 jelentés motivációja), ezt követi az "etikai megfontolások" 26 jelentés esetében, majd a gazdasági megfontolások 14 jelentés esetében. Ezek alapján egyre kevésbé értem, hogy bár láthatóan a márkaépítés az egyik legfontosabb mozgatórugó, a vállalatok miért nem fordítanak több energiát a jelentés propagálására, a célcsoporthoz való eljuttatására? Hogyan javít a megítélésen egy jelentés, amit a vállalatok saját bevallása szerint is alig olvas valaki? És elért valamelyik ezek közül a vállalatok közül mérhető javulást a jelentésnek köszönhetően?


Nem jelent meg a motivációk között a CSR teljesítmény javítása, pedig azáltal, hogy egy ilyen jelentés elkészítésekor elvben szisztematikusan át kell tekinteni a CSR-ral összefüggő vállalati irányelveket, gyakorlatot és eredményeket, jó lehetőség kínálkozik a gyenge pontok feltérképezésére, és a hiányosságok felszámolására. Erről több vállalat is beszámolt, és talán kijelenthetjük, hogy hazánkban a jelentéstevő vállalatok elsősorban az ilyen típusú belső előnyöket tudták realizálni, főleg az első jelentések készítésekor, és leginkább akkor, ha a jelentés elkészítését nem bízták 100%-ban tanácsadóra, hanem megpróbálták végigküzdeni magukat a folyamaton több-kevesebb külső segítséggel.


Standard, szabvány vagy útmutató?

Azt már csak remélni tudom, hogy a megítélés javulása iránti vágy nem csorbítja a jelentések hitelességét, és nem fordulnak át szépen csendben a korábbi elterjedt gyakorlat szerinti "céges brosivá". Elvben ezt célozzák megakadályozni a nemzetközi jelentéstételre vonatkozó standardok, irányelvek és útmutatók. A kutatás ezek közül a GRI Útmutató alkalmazását vizsgálta elsősorban, és valóban ez a legelterjedtebb, talán már divatként is előretörő útmutató Magyarországon.

Szomorú tapasztalatom, hogy mivel divattá vált, így a jelentés minősége a használat ellenére sem egyértelmű, sőt, azon jelentések esetében, amelyek célként tekintenek a GRI megfelelésre és nem a jelentéskészítést segítő eszközként, az egyértelműen látszik is. Ezt támasztják alá a kutatás azon eredményei, melyek szerint a vizsgált jelentések 80%-a a GRI Útmutató alapján készült, és az érintettek azonosítása csak a jelentések 67%-ban található meg. Azért érdekes ez, mert még a legalacsonyabb C megfelelési szint esetében is kötelező indikátor az érintettek azonosítása. Az a tény, hogy a kutatás szerint a jelentések 25%-a (főként a rövid C-kre jellemző) nem tartalmazza a megfelelő hivatkozást a GRI-re, véleményem szerint eltörpül amellett a megfigyelésem mellett, hogy a helyhiány, vagy egyéb okok miatt a GRI megfeleléshez szükséges adat trendeket (min 3 év adatai) sem találhatjuk meg a legtöbb rövid CSR jelentésben.

A kutatás alátámasztja azt a véleményemet, hogy ezek a rövid jelentések terjedelmükből fakadóan nem tudják a fenntarthatósági jelentések azon alapvető célját szolgálni, hogy átlátható, hiteles és valós képet mutassanak a vállalat érintettjei számára, az adott érintetti csoport speciális információigényének figyelembevételével.  

Magam is pártolom a rövid jelentéseket, mert egyes érintetti csoportok nem fogják átrágni magukat egy 60-100 oldalas jelentésen, de ez esetben ezeket a kivonatokat a célként meghatározott érintetti csoport igényeinek megfelelően kell összeállítani és valamilyen formában (akár a neten) elérhetővé kell tenni a teljes tevékenységet részletesen bemutató beszámolót. Ezeknél a kivonatoknál pedig egyáltalán nem cél a GRI megfelelés (szerintem), azt hagyjuk meg a nagy jelentéseknek, ahol annak valóban van jelentősége.

Az alábbi ábra saját nyilvántartásunk alapján az összes (tehát nem csak a N100) jelentés megoszlását mutatja az alkalmazott útmutatók/szabványok tekintetében. Azért gondolom fontosnak, mert amellett, hogy látszik milyen erős a GRI felhasználás aránya, egyértelműen látszik belőle az EMAS szabvány szerint készült környezeti nyilatkozatok magas aránya is. Remélem, hogy a rövid jelentések (C-k) valóban az első lépést jelentik a teljes, az átláthatóságot és az érintetti kommunikációt valóban szolgáló nagy jelentések felé (érdemes lesz egy-két év múlva ezt is vizsgálni), mert akkor tényleg van értelmük, amúgy csak manipulációra alkalmasak.


Tanúsítások 

A 33 jelentésből csak 8 rendelkezik valamilyen külső tanúsítással vagy hitelesítéssel. A hitelesítők között megjelenik a Big4, hitelesítő (EMAS-hoz kapcsolódóan), civil szervezet illetve CSR tanácsadó cégek. Teljesen egyetértek a kutatás azon „mondásával”, mely szerint „A tanúsított jelentések aránya és a tanúsítási típusok sokszínűsége mutatja azt, hogy Magyarországon a vállalatok és az érintettek egyelőre nem ismerték fel a tanúsítás valódi értékét”.

 
Az ábrából az szűrhető le, hogy a pénzügyi szolgáltatók fontosnak tartják a hitelesítés valamelyik formáját, ami az ő esetükben teljesen érthető, tekintetbe véve az ágazattal szembeni komoly bizalmi válságot. Az ábra alapján a 8-ból 3 hitelesített jelentés kerül ki ebből az ágazatból, és ezek közül kettőről biztosan tudom, hogy nem nagy könyvvizsgáló által végzett hitelesítésről van szó. Ez vajon tudatos döntés lehetett? 

Fontos problémának tartom itthon, hogy azok a vállalatok, amelyek a hitelesítés mellett döntenek, legtöbbször nem határozzák meg még saját maguk számára sem, hogy mi a céljuk a hitelesítéssel. Pedig ez kulcsfontosságú lenne abból a szempontból, hogy milyen típusú hitelesítést válasszanak. Ha az a cél, hogy a részvényesek felé igazolják az adatok hitelességét (mint az éves jelentések esetében), akkor elég egyértelműen egy könyvvizsgáló cég a megfelelő választás. Ha szélesebb érintetti kör felé szeretnék igazolni az információk valódiságát, vagy akár célirányosan ügyfeleik, a lakosság vagy az őket képviselő civil szervezetek felé, akkor valószínűleg jobb eszköz egy civil vagy egy CSR szakértő által kiadott dokumentum. Viszont, ha az a cél, hogy az adatok hitelességének vizsgálata mellett, a folyamatok - ide értve az adatgyűjtés és a jelentés készítésének mikéntjét is-, górcső alá kerülése is cél, sőt, a jelentéstétel színvonalának javítására vonatkozóan is szakértői javaslatokra van szükség, akkor valószínűleg a CSR szakértők által végzett hitelesítési folyamat hozza a legtöbb várható eredményt. A gyakorlati nehézség abban rejlik, hogy az egyes típusokon belül még nem nagyon lehet érdemben pályáztatni (NGO: KÖVET; CSR szakértő: Alternate, B&P CSR; Big4 a gyakorlatban csak Deloitte), és ahol ez alól a beszerzési folyamatok nem adnak felmentést, az egész folyamat megcsúszhat, és az utolsó 1-2 oldalra kiadott pénz akár feleslegesnek is bizonyulhat.


A kutatás végén kiemelt témák tekintetében és ágazatonként is kapunk elemzést, érdemes ezeket is elolvasni, de ebben a bejegyzésben ezekre már nem térek ki.


Örömmel fogadnám a felvetett kérdésekkel kapcsolatos véleményeket és válaszokat!
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése